Skip to main content

Az örökségvédelem három ökölszabálya

Az örökségvédelem három ökölszabálya

 

Épített örökségünket meg kell őrizni, szükség esetén fel kell újítani, és új, XXI. századi tartalommal kell feltölteni — állapították meg a szakemberek azon a kétnapos nemzetközi szakmai konferencián, amelyet a Bíró Károly Alapítvány szervezésében tartottak meg a szabadkai városháza dísztermében. Rávilágítottak arra, hogy az örökségvédelem nem szab gátat a város fejlődésének, és a fejlődés sem zárja ki az örökségvédelmet.

Az épített örökség megóvásának perspektívái Szabadka belvárosában elnevezésű konferenciát azzal a céllal szervezték meg, hogy fókuszt helyezve a városmag arculatára konstruktív párbeszéd alakuljon ki a szakma, a polgárok, a beruházók és a politikum között, s így megteremtődjön a harmónia a rendkívüli potenciállal bíró építészeti örökség és a gazdasági fenntartható fejlődést szavatoló új épületek, terek között. A konferenciát Pásztor István, a Bíró Károly Alapítványt alapító Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nyitotta meg, bevezető beszédet dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke mondott.

— A modernitás nem azt jelenti, hogy le kell rombolni mindent, majd pedig acélból meg üvegből kell felépíteni mindent. Számunkra a modernitás azt jelenti, hogy az értéket megőrizzük, és azt új tartalommal töltsük meg — emelte ki Pásztor István. — Az épített örökség identitásbeli kérdés, és az identitás nem csak a nyelvet, a konyhát meg a népviseletet jelenti. Az épített örökség más, mint az egyéb identitásbeli kérdések, nem annyira egyértelmű ugyanis, mert az épített örökség az egy rétegezettségnek is az eredménye. Egy-egy épület, egy-egy városközpont annyi generációnak, annyi embernek, annyi közösséghez tartozó embernek a közös teljesítménye. Ez egy összetettebb identitás, ugyanakkor a lokálpatriotizmus kérdése is. A mostani generáció a természet értékeit nem örökségként kapta, hanem megőrzésre az utókortól. De mi a különbség az épített örökség és a természetes értékek között? Meggyőződésünk szerint semmi. Az értéket nemcsak örökségbe kaptuk, hanem azért is, hogy megőrizzük és továbbadjuk. Erről szól ez a konferencia, amely meghaladja Szabadka határait, mivel ez egy olyan univerzális kérdés, amellyel minden város találkozik. Ez a kérdés a város vonzerejéről, ha úgy tetszik, a város lelkéről szól, amit ápolni, őrizni, vigyázni kell és tovább kell vinni.

A VMSZ elnöke azt is elmondta, hogy ez az ügy nem politikai konfliktus, ez csak a jó és a rossz közötti választás konfliktusa.

— A városháza dísztermében volt tavaly március 16-án a Szabadkáért vívott csata. Ha akkor lesöpörték volna a VMSZ érveit, akkor Szabadka ma nem hasonlítana arra a településre, amilyenként ma ismerjük, tiszteljük, és amelyben szerettünk, szeretünk és szeretnénk élni — világított rá köszöntőjében dr. Pásztor Bálint. Mint mondta, ha akkor a Köztársasági Műemlékvédelmi Hivatal nem állt volna a VMSZ mellé, akkor a városközpont már másképp festene, hatvan épületet lehet, hogy már lebontottak volna, de legalábbis lebontható lenne. A városi képviselő-testület elnöke szerint a városvédelem és az épített örökség megóvása trendi, egyúttal teljesen normális és természetes dolog, hiszen az idegenforgalom nyereséget tud kovácsolni az épített örökség megőrzéséből. — A szabadkaiság ugyanúgy, ahogy a topolyaiság, a nagybecskerekiség, a zomboriság vagy az újvidékiség, az brand. Egy olyan brand, amely ezekbe a városokba vonzza a turistákat, és amely köré gazdasági ágazatokat lehet építeni. Nem vagyunk és nem is voltunk soha a fejlődés ellen, épüljenek új épületek is, de ezek a fejlesztések az arra előirányzott területeken valósuljanak meg. Semmi mást nem szeretnék, csak azt, ami megvalósult már Zomborban, Eszéken, Nagyváradon, Székelyudvarhelyen, Szegeden, Székesfehérváron, Keszthelyen és számos más városban, de lehetne más nyugat-európai példákat is mondani. Hamburg miért nem rombolta le történelmi belvárosát? Vagy miért vannak olyan városok Európában, amelyeknek a belvárosa megsemmisült a II. világháborúban, aztán gyakorlatilag visszaépítették olyanná, mint amilyen valamikor volt?

A városháza és a palicsi épületegyüttes az idén 110 éves, a szabadkai zsinagóga pedig 120. Ez a városvezetőség konkrét lépéseket tett az épített örökség megóvása érdekében — mondta a vkt elnöke. — Lassan végéhez ér a Szabadkai Városi Könyvtár homlokzatának felújítása. Másfél évvel ezelőtt ott tartottunk, hogy le fognak omlani az atlaszok, és menthetetlenül megsemmisül a város egyik legnagyobb dísze. Találtunk rá köztársasági forrást, és zajlik a felújítás. Ahogy Bíró Károly házának és a palicsi Vigadó épületének a renoválása is. Továbbá készül a tervdokumentáció a palicsi víztorony és a Bagolyvár felújítására. A városháza állagmegóvásával is foglalkozunk, biztonságba helyeztük a díszítőelemeket, és készül a tervdokumentáció a felújításra vonatkozóan, a következő időszakban pedig szakaszosan, homlokzatról homlokzatra halad majd a munka.

— A múltból ránk maradt emlékekkel kezdeni kell valamit, mivel óriási értéket képviselnek, ezért hatalmas felelősséggel is járnak. Az épített örökség része a kulturális örökségnek, egyúttal a legkézzelfoghatóbb emlékanyaga, hiszen elég csak kimenni az utcára, és körülnézni — világított rá előadásában Szűcs Balázs. A Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója szerint a szépérzék és az épített örökség iránti érzékenység tanítható és tanulható, tehát továbbadható. — Az épített örökség megmaradásának egyetlen esélye, ha szerepet kap a társadalom mindennapi életében, azaz ha gazdasági szempontból fenntartható marad. A legfontosabb az új funkciók megkeresése, az épületek újrahasznosítása. Mindez nem egyszerű, néha szinte lehetetlen, de tudomásul kell venni, hogy a jogi védelem önmagában nem ér semmit. A műemlékvédelem zászlaja alatt nem akarunk részt venni épületek, városrészek összeomlásában. Mindannyiunk feladata, hogy az épített örökségünk része legyen a városnak, együtt fejlődjön vele, és minden esetben visszakerüljön a város épületállományának normális vérkeringésébe, és ezzel együtt lehetőséget kapjon a megújulásra. Az épített örökség védelme egy olyan szerepkörrel is bír, amely modernizációval jár, azaz olyan újítások, beavatkozások engedélyeztetésével és lekövetésével, amelyek egyrészt megóvják a műemléket, de a XXI. század követelményeihez is igazodnak. A műemléki védettség ezáltal nem csak korlát és kényszer, hiszen a helyreállítások olyan húzóprojektumokká is válhatnak, amelyek a városfejlesztés és a városmegújítás motorjai is lehetnek. Az épületeknek életciklusaik vannak: felépülnek, átalakulnak, majd elöregednek. Különféle szociológiai vagy éppen gazdasági folyamatok vannak hatással e ciklusok időtartamára. A változás természetes velejáró, de részben megállítható a műemlékvédelem által. A kontinuitás, a fejlődés és az épített örökség védelme az, ami lehetővé teszi az európai városok történelmi rétegződését. Azt a rétegződést, amely a turistának vagy éppen az ott lakó polgárnak már az elvárása lett. Egy kis hozzáolvasással az épületeken megjelenő stílusjegyek, szimbólumok, utcai látképek kerek, egész történeteket tudnak elmesélni a szemlélőnek. Történelemről, identitásról tanúskodnak. A műemlékvédelemnek egyébként előrelátónak is kell lennie. Ami mai szemmel, műemlékvédelmi szemmel értéktelennek számít, abból holnap az épített örökségünk ékköve is lehet. Így volt ez a szecesszióval is. Feladataink közé tartozik felismerni az értéket, és védelmünkkel konzerválni a jövő nemzedékeinek.

A rendezvényre Keszthelyről, Székesfehérvárról, Sopronból, Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Eszékről, Újvidékről és Zomborból érkeztek szakemberek, bemutatva saját városuk példáit és tapasztalatait. A kétnapos tudományos konferencián elhangzott szakmai álláspontokat a szervezők egy kötet formájában is megjelentetik.

Hét Nap, Kartali Róbert