Jegyzőként 1889. novemberéig dolgozott, amikor megpályázta a városi jegyző munkahelyét. Az állást nem sikerült megkapnia, mivel egy másik jelöltet választottak meg. Feltételezzük, hogy a vereséget, amelyet saját pártján belül szenvedett el, nagyon nehezen viselte el Bíró Károly, és hogy ez szolgáltatott alapot a Mamusich Lázár polgármesterrel bekövetkező későbbi szembehelyezkedéséhez. Bíró, miután nem választották meg főjegyzőnek, azonnal benyújtotta lemondását az árvaszéknél betöltött jegyzői állására, és édesapja házában, a Bercsényi utca 34. (ma: Radić fivérek 5.) alatt ügyvédi irodát nyitott. Ezt a munkát azonban csak egy évig végezte. Jankovics főispán 1889. június 26-án Jankovics Kázmér tiszteletbeli ügyész betegsége miatt helyére Landauer Adolfot állította, aki addig a tiszteletbeli ügyész-helyettes posztját töltötte be. Landauer helyére pedig Bíró Károlyt nevezték ki. Mielőtt még felmerült volna a liberálisok és a Nemzeti Párt fúziójának ötlete, 1898. 12. 26-án Szabadkára látogatott Apponyi Albert. Bíró Károly házában szállt meg, ami biztos jele volt annak, hogy ki is a városban legfőbb bizalmasa. Onnan együtt indultak a Hungária Szállodába, ahol a gyűlésen Tisza Kálmán rosszhírű javaslatáról beszéltek. Ezután a város ellenzéki politikai palettáján megjelenik az agrárprogrammal kirukkoló Nemzeti Párt, amelyet Bíró Károly vezetett. A Függetlenségi Párt szabadkai vezetője Mukics Simon volt. Mivel Landauer Adolf 1898-tól nem volt már tiszteletbeli főügyész, a már beválta automatizmus alapján helyére az addigi tiszteletbeli ügyész-helyettes, Bíró Károly került.
